Bemutatkozó


Miért akartam politikus lenni?

Igazából akart a fene politikus lenni...

Ahogy valószínűleg a Te számodra is, a politikusok számomra mindig egy távoli, zárt kasztnak tűntek, akik az emberek feje fölött csinálják a ki tudja mit.

Az utóbbi években viszont egyre többször szembesültem azzal, hogy ezek a bizonyos politikusok elképesztő rosszul végzik a dolgukat. Úgy irányítják az országot, ahogy az nekem nem tetszik, olyan hírét keltik Magyarországnak külföldön, hogy amiatt nekem ég a pofám, és mindennel foglalkoznak, csak azzal nem, ami a dolguk lenne: hogy mindannyiunk megelégedésére szolgálják az embereket, és segítsenek nekünk rendes, tisztességes életet élni ebben a fura világban.

Ebben az országban a politikában való részvétel már kifejezetten mocskos dolognak hangzik. Mindenki undorodik a politikusoktól, mert azok csak lopnak, tisztességtelenek. Sokan egyáltalán nem tudják, mi folyik körülöttük, apatikusak, úgy érezhetik, hogy nem tudnak befolyást gyakorolni és hogy a döntések visszafordíthatatlanok.

Az elmúlt 27 év alatt a politikai elit nem tudott mit kezdeni a problémákkal és az országban rejlő lehetőségekkel, ez a tehetetlenség mára komoly rendszerszintű problémákat eredményezett. Úgy gondolom, hogy a hivatásos politikusok leszerepeltek az érdekeink képviseletében.

Itt az ideje, hogy alulról szerveződve, saját magunk vegyünk kézbe az ügyeinket, hogy magunk kezdjünk el - a szó valódi értelmében - politizálni, részt venni a közéletben. A politizálás arról kell szóljon, hogy közös ügyeinkért, boldogulásunkért együtt dolgozunk. Arról szól, hogy meghallgatjuk egymást, tiszteljük egymást, és törekszünk rá, hogy mindenki megtalálja a boldogulását.

Hallatnunk kell a hangunkat, nekünk, egyszerű embereknek. El kell mondanunk a véleményünket. El kell mondanunk, ha valami helytelennek tartunk, és azt is, hogy mit szeretnénk helyette, vagy hogyan csinálnánk másképp. A politizálás nem ellenségeskedés. A problémák, az ország előtt álló kihívások nem jobboldaliak vagy baloldaliak. Felül kell emelkednünk a megosztottságon.

Két évvel ezelőtt jelent meg Magyarországon a Momentum Mozgalom, és nekem eszméletlen szimpatikus volt, hogy végre van egy fiatalokból álló csapat, akik nem restek odadörgölni a pöffeszkedő hatalom orra alá az emberek véleményét.

Jelentkeztem a Momentumba, hamarosan megalapítottuk a siófoki szervezetet, melynek az elnöke lettem. Szép lassan jöttek a további jelentkezők, most már 10 fölötti létszámmal működünk helyben.

Túl vagyunk egy sikertelen országgyűlési választáson, majd egy sokkal sikeresebb Európai Parlamenti választáson. Mindkét választás előtt kint voltunk az utcán, és rengeteget beszélgettem emberekkel. Öröm volt látni, hogy alig 1 év alatt a Momentum percepciója mennyire megváltozott. Míg 2018-ban szinte alig ismertek minket, a 2019-es EP-választás előtt már rengeteg pozitív visszajelzést, bíztatást kaptunk.

Az emberek ki vannak éhezve egy olyan politikus-generációra, akik frissek, nincsenek elhasználva, lejáratódva, és bennük van a potenciál, hogy valóban széles rétegek képviselőiként lépjenek fel.

Idén nyáron úgy döntöttem, hogy a Momentum listavezetőjeként elindulok a Somogy megyei önkormányzati választáson, és sikerült is bekerünöm a Somogy Megyei Közgyűlésbe.

Hogy miért akartam én ide bekerülni? Mert szeretném megmutatni, hogy vannak tisztességes emberek a politikában. Szeretnék példát mutatni, hogy lehet lelkesedésből, őszintén, saját érdekeimet félretéve azokért munkálkodni, akiknek a boldogulásával senki nem foglalkozik. Szeretném megnézni és mások számára is láthatóvá tenni, hogy mit csinál a mostani politikus-garnitúra, és szeretném beledörgölni az orrukat, hogy igenis lehet ezt jobban, tisztességesebben, egyenesebben csinálni.

Idealista vagyok? Igen. Bolond vagyok? Ez sem kizárt.

Azért akarok politikus lenni, mert elégedetlen vagyok a mostani politikusokkal, és bosszant, hogy ők nem engem, nem minket képviselnek. Úgyhogy ha ők nem csinálják rendesen, akkor majd én csinálom helyettük.